Gyermeked másfél – 2 éves kora közti időszakának egyik nagy nehézsége a szeparációs szorongás. Bizony, rájön, különálló személyek vagytok, és fél tőle, hogy elveszít.

Nálunk így kezdődött:
Nem minden éjszaka, de egyre többször előfordult, hallottam, nyöszörgött, aztán egyre hangosabban sírt. Bementem hozzá a szobájába, nyugtattam, simogattam a hátát, elaludt, de amint kijöttem, elkezdett megint sírni, vagy ha nem hallotta, hogy kijöttem, akkor pár perc múlva megint elkezdett sírni. És ez ment akár órákig. Ha kivettem az ágyból, a vállamon rögtön elaludt, ha visszatettem, pár perc múlva, megint kezdte. Többszöri sikertelen elaltatási próbálkozás után már átvittem a mi szobánkba, ott nagyon bújt hozzám, majd hamar elaludt. Aztán aludtunk együtt egy ideig, majd amikor felébredtem, átvittem a szobájába, és aludt szépen tovább.
Kislányom fent említett éjszakai viselkedésének az oka: szeparációs szorongás, ami átmeneti jelenség, s ezen át kell esni.

Mi okozza?

Ahogy kitágul előtte a világ, és ráébred arra, nem vagytok elválaszthatatlanok, hanem két külön személy, s hirtelen megriad a felismeréstől. Fél attól, hogy szülei elhagyják. Egyénileg eltérő, melyik gyerek, hogyan viseli, és meddig tart.

A szeparációs szorongás – ideiglenesen – az egyébként jó alvónak nevezett gyermekek alvását megszakítja. Változatosak lehetnek az éjszakák. Előfordul, hogy az elalvás megy nehézkesen, és aztán egész reggelig nyugodtan szunyókál, vagy minden nehézség nélkül elalszik, és éjszaka egyszer (vagy többször) felébred, sír, és anyjához kell bújnia.
Ilyenkor előfordulnak nappal olyan esetek, hogy anyukát egy percre sem hagyja magára, ha kimegy a szobából, követi, őrzi, nehogy elveszítse. Vannak olyan gyerekek is, akiket éjjel, ha felébrednek, csak anya tudja megnyugtatni, apa sem.

Megoldás:

- ha felébred, magad mellé fekteted, de csak ilyen esetben aludjon az ágyatokban, így ha kinövi ezt a korszakot, nem fog beszokni hozzátok.
- ha még nincs neki, adj neki éjszakára alvósállatkát, de kipróbálhatod azt is, hogy odarakod a kiságyába a te kispárnádat, hátha segít, mert annak “anya-szaga” van.
- megoldást jelenthet az is, ha éjjel pár napig Apa megy be hozzá.
- elalvásnál segíthet, ha nyitva hagyod az ajtót, és csak később csukod be, ha már mélyen alszik.
Mindez olyan gyerekeknél segíthet, akik külön szobában alszanak, mert ha együtt vagytok, és lát titeket az ágyából, akkor átköltözik az ágyatokba.
Bármelyik módszert is alkalmazzátok, sírni nem szabad hagyni!

Némelyik gyermeknél ebben a korban az anyjához való ragaszkodása annyira erős lehet, hogy a korábban a nagymamával jó bizalmi viszonyban lévő, szívesen odajáró gyerek már nem akar ottmaradni, vagy apa sem tudja megnyugtatni bizonyos helyzetekben, hanem csak anyára van szüksége.

Megoldás:

- ha nyugodtan kezeljük a helyzetet, és segítünk neki megtanulni, hogy ha elmegyünk, akkor vissza is fogunk jönni.
- magyarázd el neki, hogy “Anya most elmegy a boltba, de vissza fog jönni.”
- fontos tudnod, gyermekednek ebben a korban még nincs időérzéke, ezért mindig adjál neki egy viszonyítási pontot, amihez képest tudja majd, mikorra várható a visszaérkezésed, mivel a már megszokott napirendi történésekhez tökéletesen tud viszonyítani.
Ezt érti: “Anya most elmegy, te itt maradsz a mamával, ebéd után alszol egyet, s mire felébredsz, itt leszek.”

Ha bölcsödébe iratod, a beszoktatásnál is segíthet, ha elmagyarázod neki, mikorra mész érte, így könnyebben elfogadja majd, hogy ott hagyod a bölcsiben.

2 éves kor körül lecsitul a szeparációs szorongás, és egyre inkább meg lehet velük beszélni a dolgot, ha már érti, hogy elmész, de vissza is jössz hamarosan.

Így találták meg ezt a cikket:

Tetszett a cikk? Akkor mutasd meg barátaidnak is a facebookon:
vagy az IWIW-en:

Google +1



Cimkék: , ,